Sokan vannak, akik szabadságvágyukat a munkában is szeretnék megélni, kamatoztatni.
Brigi ezt végül a szervezetfejlesztésben találta meg az anyaság-karrier kettősségének kihívásaival is szembenézve. Fontos számára az egyéni felelősségvállalás, így 2020-ban új, mindenki számára elérhető projektbe kezdett, melyről lelkesen mesélt nekünk.
Mi a szakterületed? Hogyan jutottál el ehhez a hivatáshoz?
Alapvetően titulusokban kevésbé szeretek gondolkozni, inkább a tevékenységem szokta meghatározni, hogy mi a hivatásom. Most már kb. 6 éve szervezetfejlesztő trénerként és coachként dolgozom, illetve közösségépítéssel is foglalkozom. Utóbbi számomra mindig is nagyon fontos volt, a szívügyem, legyen szó akár szakmai közösségről, akár egy helyi kis közösségről.
Hogy honnan is jövök? Alapvetően agrár manageri végzettséggel rendelkezem, mely nagyon távol áll a jelenlegi helyzetemtől. Meghatározó volt ezután az agrár képzés után, hogy elvégeztem egy HR szakot.
Engem az éltet, hogy rendszereket építsek fel, indítsam el őket, működtessem, és onnantól kezdve az üzemeltetést már átadom.
2014-ben jött el az a pont, hogy most már a sajátomba szeretném mindezt beletenni. Itt kanyarodnék rá arra, hogy ez a coaching, tréning, szervezetfejlesztés vonal tulajdonképpen onnan indult, hogy elvégeztem Wiesner Edit képzését.
Ami még az én történetemhez hozzátartozik, az a "pro bono", azaz visszaadás szemlélete.
Sikerült 4 évet eltöltenem masszívan úgy, hogy a coaching szakmai fejlesztésével foglalkoztam ezekben a non profit szervezetekben. Ezután alapítottam meg az A Coaching Mindenkié Egyesületet, mely mindig is vágyam volt. Úgyhogy most a visszaadás eszméje - a szervezetfejlesztői szaktudásom - így találkozik egymással. A civil szervezeteknek adunk pro bono projekteket, így ebben a formában támogatjuk őket egyéni-, és csoportos coachinggal.
Egyre több coaching területről lehet hallani most már Magyarországon is. Ha mondhatjuk így, egy fiatal szakterületről beszélünk, mely terjeszkedik. Bár mondtad, hogy nem szereted szűkíteni, de ha szűkítenéd, akkor milyen típusú coachinggal foglalkozol?
Azt gondolom, hogy a coaching egy zseniális módszertan. Én inkább módszertannak, eszköztárnak, vagy szemléletnek hívom, mely ebben a kontextusban megadja az együttműködés alapját. Persze szerződést kötünk, célokat tűzünk ki, tehát klasszikusan azért van keret, amelyben dolgozunk. Számomra nagyon kedves a megoldás fókuszú coaching, az úgynevezett solution fókusz, ezt briefcoachingnak is szokták mondani. Zseniális, instant lehetőséget ad arra, hogy kicsit másképp nézz rá a helyzetedre, hogy a mostaniból hogyan tudsz áttekinteni abba, ami viszont már tulajdonképpen a megoldott helyzet lesz.
Szerintem mindenkinek meg kell találnia önmagát, a saját módszertanát.
Főleg egyéni ügfelekkel dolgozom, néha csoportban is - ezt klasszikusan teamcoachingnak nevezzük - de rám inkább a tréningek jellemzőek.
Most már nem kifejezetten klasszikus coach szerződéseket kötök, mert nem szeretem magam ebbe szűkíteni. Inkább hívom konzultációnak. Hozzátok is ilyen típusú ügyfelekkel jövök.
Ha egy laikusnak kellene bemutatni, hogy mi a különbség egy coaching és egy tréning között, akkor mit emelnél ki?
Alapvető különbség a kettő között, hogy az egyéni coaching egy főnek szól. A tréning nem az egyénnek szól, mindig csoportos formában szoktuk csinálni. Egyéni tréninggel szinte még nem is találkoztam, mert akkor az egy célzott személyfejlesztés, egy személyi kompetencia fejlesztés.
Nagy különbség a tréning és a coaching között, ha mondjuk csoportos verziót veszünk, hogy a tréning sokszor csoportos tudásátadásra koncentrál, illetve olyan kompetenciák, képességek, készségek fejlesztésére, amellyel még nem rendelkezik az adott résztvevő. A coaching ezzel szemben más. Sok esetben abból indul ki, hogy minden információ, minden képesség ott van az ügyfélnél, azoknak mind birtokában van. Ez a fajta módszertan azzal foglalkozik, hogy előhozza az egyénből azt, hogy az adott helyzetben ő most mit tud használni, milyen képességei, milyen erősségei vannak.
Nem lehet azért élesen elválasztani a kettőt egymástól, mivel mind a kettő fejlődés, előrelépés. Talán úgy tudnám meghúzni a határt, hogy a tréning sokkal inkább tudásátadás.
Kinek ajánlod magad, mint szakembert? Ki az, aki specifikusan fordulhat hozzád?
Nekem a fő mozgatórugóm az, amikor az egyediséget tudjuk fejleszteni az emberben. Én ezt personal developementnek is hívom. A személyt fejlesztjük, de a teljes személyre gondolok itt. Lehet akár vezető kolléga, munkatárs, vállalkozó, bármilyen alkalmazott. Az, hogy milyen szerepben van, innentől kezdve már nem feltétlenül releváns. Lehet persze az adott szerepében is fejleszteni, ebben gondolkodni, viszont itt az a fő, hogy az egyén a teljes egészére fókuszál és önmagához képest fejlődik. Itt jön be az, hogy én mindig önreflexióval dolgozom, fejlesztem a vezetői eszköztárat, motivációt, attitűdöt, önérvényesítést, asszertivitást. Ezek szoktak a leggyakoribb témakörök lenni, ha egyéni ügyfelekben gondolkodom.
Továbbá a kommunikációs együttműködés-fejlesztés és a prezentáció technika témaköre az, amivel engem kereshetnek. Nem tartok külön life coachingot vagy business coachingot.
Mi az, amivel a REDWood falain kívül foglalkozol?
Van egy legújabb szerelemprojektem az egyesületen kívül.
Az elmúlt kb. 20 év tapasztalatát úgy gondoltam, hogy fontos lenne letisztázni. Ezeket az inpulzusaimat tapasztalati úton összegyűjtöttem: hol fogom meg a fejlesztéseknek a fókuszát cégek és egyének esetén. Ekkor jött az a gondolatom, hogy nekem anno mi jelentett problémát. Ezután megkérdeztem vezetőket, szakmabeli kollégákat, hogy ők ezt hogyan gondolják. Ez egy kis mini interjú sorozatnak indult, gondoltam elmegyek beszélgetek velük, kapcsolatot teremtünk, majd jött a covid, ami keresztbe tett a terveinknek. Próbáltam alternatívát keresni erre a helyzetre és mivel nagyon szeretek podcasteket hallgatni beszélni is kérdezni meg főleg így ötvöztem a kettőt és elindítottam egy podcast csatornát, az "Élhető munkahelyet". Büszkén mondom, hogy már 1600 hallgatója van szeptemberhez képest, ami ebben a témakörben igen jó arány. A közösségépítő énemnek is nagyon fontos.
Mi tartozik ebbe a szemléletbe?
Minden, amivel a fejlesztések során foglalkozunk abszolút kapcsolódik az élhető munkahelyhez is. Amit rendszeresen visszajeleznek a meghívott vendégek, hogy be kell vonni a dolgozót, a teljes embert figyelembe kell venned, hogyan kell kommunikálni, mik azok amik számára is élhetővé teszik a munkahelyet, hogy milyen közösségben van, kap-e megbecsülést, hogy néhány példát említsek.
Mondhatjuk, hogy a célod a főnöki pozíciót betöltőkből a valódi vezetők "kiképzése", illetve az
"egy mindenkiért, mindenki egyért" elv gyakorlatba építése?
Az egyéni felelősségvállalásunk kérdése ezen a ponton jön be. Itt szoktam a műsorban is mindig felhozni, hogy képezhetjük ugyan a vezetőket, de nem elég csak a vezetői oldalról megközelíteni a dolgot, hogy elküldöm egy tréningre, coachingra. Nyitottá kell tenni a munkavállalói oldalt is. Fel is teszem a kérdést, hogy, oké ti milliókat költötök szervezetfejlesztésre, mely főleg a vezetőknek szól, de a munkavállalóhoz ez, hogyan jut el, hogyan jelenik meg, vagy egyáltalán értékelik-e? Nyilván ez poziciófüggő. Minél laposabb egy szervezet, az számomra azt jelenti, hogy a felelősségi körök annál pontosabban vannak tisztázva. Az a jó vezető, aki mindig közel van a munkavállalóihoz, viszont ez nem azt jelenti, hogy mindig ránéz és bizonytalan a munkavállalókkal szemben. Például bízom-e, hogy home officeban megcsinálja a munkát, vagy sem. Ez felelősség, és bizalmi kérdés is.
Magamra levetítve: pont azért jöttem el nagyvállalati közegből, mert állandóan szorongtam. Nem akartam attól tartani, hogy kézműves délutánra kell mennem a gyerekek miatt, a főnököm elenged-e, vagy elvárja, hogy este 7-ig dolgozzak. Hogyan legyek szuper anyuka? Tuti, hogy a nap végén lebetegszik a gyermekem, anyák napja lesz, bármi. Ne okozzon már minden héten szorongást a szülőnek, hogy jó szülő szeretne lenni, de jó munkavállaló is. Ha én szorongok akkor nem lesz élhető a munkahely.
Mi a véleményed a REDWoodról? Miért szeretsz hozzánk járni?
Én először egy képzés miatt jöttem ide és nekem nagyon megtetszett a hely. Ezután egyre több olyan ügyfelem lett, akikkel nem akartam külön irodát bérelni, ez a hely tűnt a legjobban otthonosnak, de nem lakás jellegűnek. Egyéni kinézetű, de nem tudom kimondani azt, hogy iroda, azt sem, hogy lakás. Tetszik, hogy olyan szobába mehetek, ahol van elég tér és ízlésesen berendezett. Nekem külön tetszik az online felület is. Nagyon jó, hogy tudom kezelni önállóan is, nem kell mindig időpont miatt írni és könnyen kezelhető.
A REDWood jól megközelíthető helyen van, amit az ügyfelek már jól ismernek és teljesen nyugodtan tudunk dolgozni, nem zavarnak meg mások, továbbá az ügyfelek körében is nagyon kedvelt ez a helyszín.
